K. B. Rottring: Heri Kókler és az alkatrazi fogoly Szado Mazsi, a genetikailag módosított repülõ szerencsemalac úgy süvített keresztül a látóhatáron, hogy öröm volt nézni. Testékszerei metálfénnyel ragyogtak az éjszakában, hatalmas szárnyai propellerként verve gerjesztették a felhajtóerõt. Intelligens arcán elégedett vigyor ült, fogai között négylevelû lóherét tartott, hogy mindig szerencséje legyen.

Black Jack, a hírhedett szerencsejátékos és ártatlan tömeggyilkos éppen cellájában várta a halált. De nem ölébe tett kézzel! Fûrészével, amelyet mûanyag ivópoharából alakított át ügyes kézzel, éppen a rácsokat rongálta. Black Jack arca felderült, amikor meglátta Heri Kóklert és a mögötte kapaszkodó Hermelint. Eldobta a francba a maga csinálta eszközt, és kimászott a rácsok közötti résen. – Gyíííí – üvöltötte Heri boldogan, és hagyta, hogy Hibrid malackája felszálljon velük az égbe, a csillagok közé, ahol már bottal üthették a nyomukat.