Született: 1961. október 31.
Nemzetiség: új-zélandi

Az utókor számára most már csak minden gyűrűk ura és parancsolója marad. Pedig Peter Jackson a fekete humor és irónia egyik legjellegzetesebb alkotója, aki magvas alkotásokkal és trash-be hajló mozikkal egyaránt öregbítette hírnevét. Több rajongó talán meglepődött azon, hogy a hatalmas Tolkien hagyaték filmre vitelével az új-zélandi rendezőt bízták meg, de a jelek szerint a választás telitalálat volt. Mindössze hat filmmel a háta mögött, fantasztikus áhítattal és tisztelettel, valamint nem kevesebb profizmussal látott neki az embert próbáló kihívásnak, amellyel nemcsak százmilliónyi mozizónak kellett megfelelni, hanem az évezred egyik legnagyobb kasszasikerének szekerét is kellett tolni. Mindkettőt a legfényesebb sikerrel hajtotta végre.

Peter Jackson 1961-ben született egy kis új-zélandi tengerparti településen, egy olyan országban, amelyről nemes egyszerűséggel azt mondta: „Új-Zéland nem egy kis ország, hanem egy nagy falu.” Egyke volt, s talán a magány leküzdése ellen vettek neki a szülei 8 éves korában egy super 8-as kamerát. A kis Peter barátaival készítette el első rövidfilmjeit, amelyek már magukban hordták a későbbi nagy rendező jellemző vonásait: igen hatásos effekteket, nagyon alacsony áron. Például a Második világháború című kisfilmjében a tüzet úgy szimulálta, hogy kiégette a celluloidot, így imitálta a valós effektet.

Az első lépés a rendezői pályáján egy gyerek-filmfesztivál volt, amelyen sajnos nem nyert. 22 évesen fogott bele egy mozi készítési kalandba, amely megváltoztatta az életét. A Bad Taste tipikus low-budget alkotás volt, szereplői helybeliek és barátai voltak. Jackson volt az egyszemélyes stáb: ő volt a rendező, az operatőr, a vágó, több szerepet is eljátszott (például a hős Derek-et). A forgatás és a filmkészítés négy évig tartott, egy használt 250 dolláros kamerával. Egyik barátja a filmiparban dolgozott, így sikerült elérniük, hogy a mozit elvihesse Cannes-ba. Az alkotás hamarosan nagy siker és igazi kultuszfilm lett, köszönhetően bizarr humorának, a különleges effektusoknak, és az amatörizmusból származó némi realizmusnak.

A Bad Taste sikere után megnyílt számára az út a hírnév és szerencse felé. Feladta a munkáját – ő volt a kisvárosi fényképészbolt tulajdonosa –, és végleg befutott a profizmussal készített Hullajó (1992) révén. A mozi bizarr története szerint egy fiatalember anyját egy patkánymajom harapja meg, amelynek következtében a hölgy előbb meghal, majd feltámad, s miközben egyre-másra hullajtja testrészeit, kutyákat, nővéreket, barátokat és szomszédokat eszik meg. Rövid idő elteltével nemcsak a nagyi lesz zombi...

A Hullajó fekete humora és groteszk jelenetei egyszerre voltak rémisztőek és viccesek, amely révén szintén könnyen a házibulik és kult fesztiválok kedvenc darabjává vált. A mozi elkápráztatta a közönségét, csakúgy, mint következő filmje, a Mennyei teremtmények(1994).

Az alkotás, amely egészen Ezüst Oroszlánig vitte Velencében egy egészen különleges dráma, a 18 éves Kate Winslet-tel. A fiatal hölgy első nagyjátékfilmes szerepével megalapozta filmes karrierjét, Jackson pedig tovább öregbítette hírnevét a különleges filmesek táborában. A történetben két fanatikus barátnő saját képzeletvilágot alakít ki, s szinte már betegesen ragaszkodik egymáshoz. A szülők ezért úgy látják egészségesnek, ha a két lányt elválasztják egymástól. Csak éppen a lányok nem így gondolják, ezért véres leszámolásra szánják el magukat a szülőkkel szemben.

A Törjön ki a frász! érdekessége, hogy Jackson szemrebbenés nélkül szerepeltette mozijában a remek Michael J. Fox-ot, akin ekkor már annyira elhatalmasodott a Parkinson-kór, hogy folyamatosan meg kellett szakítaniuk a forgatást. Az egyébként igen tehetséges Fox, aki a Vissza a jövőbe Marty-jaként robbant be a filmvilágba, ezúttal egy szellemtörténet detektívét alakítja, aki magával a gonosszal veszi fel a harcot, miután az egyre másra írtja a szellemeket és lelküket. A rémisztő film elsősorban thriller, mint vígjáték, a kritika pedig pont azt rótta fel a rendezőnek, hogy komédiához túl kemény, horrorhoz pedig túl vicces a filmje. Sajnos a közönség is idegenkedve fogadta a mozit, amely nem futotta be az őt megillető karriert.

Annyira viszont épp jó volt, hogy a New Line Cinema megkeresse Jacksont egy háromrészes monstre mozi forgatókönyvével. Ez volt A gyűrűk ura, amely több éves forgatásával kivonta rendezőjét a forgalomból, és vélhetően az egész évtizedre beszédtémát szolgáltat a közönség és szakma számára. 2001-ben bemutatásra került az első rész, a többi pedig történelem...

Peter Jackson filmjeinek hitchcocki védjegye is van, ugyanis előszeretettel tűnik fel cameo-alakításokban mozijaiban: hullaházi asszisztens a Hullajóban, hajléktalan a Mennyei teremtményekben, haver a Törjön ki a frász!-ban és részegember A gyűrűk urában. További érdekesség, hogy minden filmjében visszatérő szimbólum a fejsze: a Bad Taste-ben, a Hullajóban (a felfedezőé), a Mennyei teremtményekben (Diello-é), a Forgotten Silverben, a Törjön ki a frászban (a metszőé) és A gyűrűk urában (Gimli-é) is különleges szerepe van a baltának.

Alkotásainak különleges dokumentumjellege is van: a templom jelenet a Mennyei teremtményekben, a gyilkosok és pszichopaták dokumentálása a Törjön ki a frászban, Colin McKenzie életrajza a Forgotten Silverben és a gyűrű története A gyűrűk urában. 1987 óta él boldog házasságban feleségével – Frances Welsh-sel – és két gyerekével, több produkciós cég tulajdonosa (WingNut Films, Weta Limited és Three Foot Six), kedvenc zenekara Beatles, kedvenc mozija az 1933-as King-Kong (ami a legnagyobb inspirációt jelentette számára a filmkészítéshez), szabadidejében pedig első világháborús repülők modelljeit gyűjti. Már, ha mindezek mellett még tényleg marad neki szabadideje...