Az ifjúsági vámpírsorozat negyedik kötetében hősünk tovább ismerkedik a világgal, ám a célállomáson ünneplő tömeg helyett valami sokkal rémítőbb vár rá.

Egy tanítványnak nem sok választási lehetősége van, mestere mindig megmondja mit, mikor és hogyan kell tennie (amikor nem így történik, abból mindig komoly problémák származtak). Ehhez a felálláshoz az időközben eltelt nyolc év alatt bőven lett volna ideje hozzászokni, ám még mindig érik meglepetések.
Ezúttal hosszú útra indulnak kettesben (illetve négyesben, mert kapnak két kéretlen kísérőt is): észak felé mennek, a Vámpírok Hegyéhez. Itt gyűlik össze a vámpírtársadalom színe-java, és Mr. Crepsley előttük szeretné bemutatni inasát.
Az út hosszúnak bizonyul, és alaposan próbára teszi Shan állóképességét. Ráadásul nem csupán a barátságtalan elemekkel kell megbirkóznia, hanem egy veszett medve is rátámad. Csupán néhány barátságos farkasnak és útitársainak köszönhetően éli túl a kalandot.

Amikor hetekig tartó utazás után végre elérik a Vámpírok Hegyét, Shan csak nyugalomra és pihenésre vágyik. Talán mondanom sem kell, hogy az események - ezúttal is - másként alakulnak.

Voltatok már úgy, hogy olvasás közben képzeletbeli muzsikát párosítottatok a szöveghez? Én most így jártam, ír és skót dallamok csilingeltek a két fülem között, felerősítve a könyv hangulatát. Továbbra is azt állítom, hogy nem csupán gyerekek számára bír értékkel a kezdő vámpírinas története, hanem az idősebb korosztálynak is képes kellemes perceket szerezni.