Willoby. Ez a neve a mi kis hősnőnknek. Amikor történetünk kezdetét veszi, Willoby éppen hazafelé sietett. Szép idő volt, a nap sütött, és egyetlen egy felhő sem látszott az égen. Selymes fekete haját fújta a szél, narancssárga szeme vidáman csillogott. Volt is miért, ugyanis Mark elhívta moziba. Régóta tetszett neki a fiú, de nem, mert hozzá közeledni. Mark nagyon közkedvelt volt, és mindig sok lány tolongott körülötte.  Éppen egy szép nyakláncot keresett a ruhájához, de sajnos nem talált megfelelőt, de sajnos nem talált. Mindegyik, amit megnézett, túl giccses volt.

-Csak nem nyakláncot keresel?-kérdezte egy férfi?A külseje nagyon érdekes volt. A szeme karikás, és rettegve nézett körbe, mintha nem akarná, hogy bárki is meglássa. A ruhája szakadt és koszos volt, mint aki messziről érkezett.

-De. Ma este elmegyek egy ismerősömmel, és a ruhámhoz megfelelő nyakláncot keresek. Eddig még nem sok sikerrel.

-Mit szólnál ehhez?- válaszolta az idegen férfi, és felmutatott egy fényes medált. Szép ezüstláncon függött, és egy gyönyörű virág volt rajta- Ha kell, szívesen neked adom, nekem már nem kell.

_ Nagyon köszönöm. Gyönyörű munka. –ekkor észrevett valamit-, Ezt ki lehet nyitni?- kérdezte

-Nem. Nem lehet. Csak egy picit megsérült, semmi komoly, alig lehet látni. –válaszolta az idegen. Hirtelen nagyon idegesnek tűnt, és miután Willoby átvette a nyakéket, eltűnt.

Este, indulás előtt egy egész alakos tükörben ellenőrizte magát. Haját szépen hátrafésülte, szoknyája egy kicsivel a térde fölött végződött. Fölvette azt a nyakláncot, amit attól a furcsa embertől kapott. Most így nézegette magát, és el kellett ismernie, igaza volt a barátnőjének, tényleg ő a legszebb macskalány a környéken. A farkára egy piros masnit kötött. Jól illett a kedvenc bő ujjú felsőjéhez. Az este nagyon jól sikerült. Mark nagyon kedves volt hozzá, mozi után vacsorázni vitte. Haza is akarta kísérni, de Willoby nem engedte.

-Haza találok – mondta, és nevetve elindult haza.

Bár ne indult volna…

Folytatása következik

írta:Ayistion Qery Yelloy